Ám a két női szereplő (Claire, és a még nála is ügyesebben ábrázolt Dinny) eredetisége, finom izgalmassága, a szöveg puhasága, valamint az ebből a puhaságba szinte észrevétlenül belesimuló merészség (ami ma már aligha számítana merészségnek, de akkor!) jobb belátásra hangolt*. Mint ebből is kiderül, a regény feszültségének középpontjában a házasság, a válás, a nő meg a férfi kapcsolatának átalakulása áll egy olyan átmeneti időszakban, ahol a feleség ugyan technikailag faképnél hagyhatja már férjét, de hogy miért is tette (mert lovaglóostorral verte, azért), azt a művelt úri nép magában tartja, hisz meggyőződése, hogy amit vele tesznek, azért neki kell szégyellnie magát.Į könyv egészen biztosan nem olyan nagy volumenű, mint a Forsyte Saga** (például hiányzik belőle egy olyan sokrétű figura, mint Soames Forsyte), úgyhogy sokáig úgy voltam vele, hogy négy csillag. Innentől kezdve pedig lépésről lépésre közelebb kerülünk a regény második felét meghatározó kulcsmomentumhoz: egy válóperes tárgyalótermi drámához, amin az olvasó bízvást tövig rághatja majd a körmét. Jerry azonban nem osztozik ebben az óhajban, és hamarosan meg is jelenik Londonban, hogy gondoskodjon a cselekményről. Amit nem hozott magával, az férje, Jerry, aki egy szadista állat, úgyhogy értelemszerűen eszében sincs viszontlátni őt. Nagyon vonzó számomra, hogy Galsworthy ezt a birodalmi eróziót nem holmi nyavalygásba hempergetve interpretálja, hanem egészséges érdeklődéssel – ami már csak azért is jó, mert ha egy író elveszíti jóindulatú kíváncsiságát a holnap, a változás iránt, akkor általában igen közel kerül a begyöpösödéshez.Ī regény nyitójelenetében megismerjük Claire-t, aki épp az imént érkezett Ceylonból utánfutójával, a reménytelenül (?) szerelmes Tonyval.

A kötet „úriember” szereplői pedig kénytelenek szembesülni azzal, hogy a lovaspólózásnak, meg az andalgásnak a kies vidéki kúriákon alighanem hamarosan vége szakad – ideje lesz lassan valami rendes munka után nézni. Angliában járunk a Nagy Világválság idején: épp letértünk az aranyalapról, és amit eddig biztosnak tartottunk (a tradíciók, a jólét), az egyszeriben kérdésessé válik.

És ami azt illeti, a könyv egyik legfőbb értékét éppen az adja, hogy Galsworthy ennek tökéletesen tudatában van. Ez a könyv egy olyan világot ábrázol, ami alighanem örökre a múlté*.

The forsyte chronicles